Hogyan is lehetne tökéletesebben zárni a szeptembert, mint elvonulni a színes természetbe, távol a hétköznapi élet zajától és az ismeretlent felfedezve hagyni, hogy a hajnali pára az őszülő erdővel és a nap lágy sugaraival kézen fogva körül öleljen…? Ebben a varázslatos élményben volt része kis csapatunknak az elfeledett Óbükkben szeptember 24-26. között.
Tudniillik, hogy ez a kistáj, hazánk egyik olyan vidéke, amely még a legtájékozottabb turista számára is idegen lehet. A térképeken Heves-Borsodi-dombság néven szerepel, de a helyiek leggyakrabban Vajdavár-homokkővidéknek emlegetik, a táj központi hegységéből adódóan. Érintetlen egybefüggő erdőségek, geológiai ritkaságok, évszázados gyümölcsösök és jelöletlen ösvények sokasága jellemzi ezt a páratlan tájat.
A hétvégi kaland szálláshelyünk elfoglalásával kezdődött péntek délután, a Járdánháza községtől kb. 3 km-re található gyepes-völgyi Ivánkapusztai Vendégházban. A jó hangulat már a fogadtatásunknál elkezdődött, köszönhetően a helyi erdésznek, melyet az esti bográcsozás, a naplemente és a szarvasbőgés hallgatása csak még jobban fokozott.
Másnap reggel korán nekiindultunk a ködpárnás Gyepes-völgynek, hiszen aznap 22 km gyaloglás várt ránk. A színes Óbükk körtúránk valóban színesre sikeredett, a természet, a geológia értékek és a turistautak szempontjából egyaránt. Források, barlangok, homokkő képződmények, elhagyatott házak és óriási almások váltották egymást, melyekhez a Kohász kék, a Partizán piros és a sárga sávjelzések vezettek el bennünket. Érdemes kiemelni a Szarvas-kői-nyereg egyedülálló homokkő képződményeit és a Palina-puszta közel 100 éve telepített almását, melyek látványa csak még egyedibbé teszi ezt a vidéket.
Vasárnap már egy rövidebb szakasz bejárására készültünk. Reggel még egy utolsó képet készítettünk a szállásunkról a közelben emelkedő, ködbe borult Doboronya-hegyről, majd elindultunk Borsodnádasdra. Túránk kiindulópontján csatlakozott hozzánk egy helyi lakos is, akinek köszönhetően részletes beszámolót kaptunk a Vajdavár-hegy alatt húzódó barlangrendszer rejtélyes mondavilágáról és az egykori történelmi eseményekről. A vidék legmagasabb pontját, az Ökör-hegyet megmászva festői panoráma tárult elénk a Bükk és a Mátra gerincével, de ezen kívül a helyi Jurta táborba is betekintést nyerhettünk, valamint megtölthettük kulacsainkat a környék legjobb forrásaiból.
Öröm volt felfedezni és megismertetni az Óbükk mesébe illő természeti értékeit, továbbá felidézni a történelmi múlt egy darabkáját, melyet a táj mellett a környező települések is rejtenek.
Forgony Evelin – geotúra-vezető
