SZOMOLYAI KAPTÁRKÖVEK TANÖSVÉNY
- Helyszín: Szomolya
-
Állomások száma: 2
-
Hossza: 4,0 km
-
Bejárásához szükséges idő: kb. 2 óra
-
Jelzés: piros háromszög
-
Jellege: körtúra
-
Téma: természet- és tájismeret
-
Idegennyelv: nincs
-
Vezetőfüzet: letölthető (pdf)
-
Fenntartó: Bükki Nemzeti Park Igazgatóság
Szomolya központjából Ny-i irányba vezet ki a tanösvény, mely az 1960-ban védetté nyilvánított, 30,9 hektár nagyságú Szomolyai Kaptárkövek Természetvédelmi Terület természeti és kultúrtörténeti értékeit mutatja be. A Vén-hegy nyugati lejtőjén, a Kaptár-völgyben helyezkedik el a nyolc nagyobb, fülkés sziklára, kőkúpra tagolódó riolittufa vonulat, mely Magyarország legtöbb fülkével (117 db) rendelkező kaptárkő-csoportja. A sziklalakzatok fülkéinek rendeltetéséről, készítőik kilétéről, a fülkék koráról számos legenda, feltételezés, tudományos feltevés született. A terület eredeti növényzetét cseres-tölgyes és tatárjuharos-molyhostölgyes társulások alkották.
A kaptárkövek olyan sziklavonulatok vagy kúp alakú kőtornyok, amelyek oldalaiba a régmúlt korok emberei fülkéket faragtak. Ezek a földtani alakzatok az ember formaalakító tevékenységének nyomait is magukon hordozzák, ezért régészeti, néprajzi, kultúrtörténeti értéket is képviselnek.
Szomolya község határában négy lelőhelyen, 13 kaptárkövön összesen 132 db fülke van. Ebből 117 db egy lelőhely 8 kaptárkövén található, s ugyanitt egyetlen kúpon 48 db fülkét lehet összeszámolni. Ez a lelőhely a Vén-hegy délnyugati oldala néven szerepel a szakirodalomban. A hatalmas kúpokkal, sziklaormokkal tagolt riolittufa-vonulat 8 egymástól jól elkülöníthető kaptárkövet foglal magába.
A völgyet uraló, legimpozánsabb sziklavonulat a Királyszéke (IV. sziklavonulat), mely egy búbos kemencéhez hasonlító nagyobb kúpra és több kisebb kúpra tagolódik, ahol összesen 48 db fülkét számolhatunk meg. A sziklát átszelő hasadékban (Kutyaszorító) is találunk fülkéket. Az egyik fülkének csak a hátlapja maradt meg, de annak 112 cm-es magassága alapján kiérdemelte a legnagyobb ismert kaptárfülke címet. Feltűnően sok a nagyméretű fülke: a nyílásmagasságuk általában 60 cm fölött van, nem egy meghaladja a 80, sőt a 90 cm-t is. A kúpok csúcsaiba egy-egy kerek lyukat faragtak, amelyek rendeltetése még nem teljesen tisztázott.
A Királyszékétől keletre található a völgyoldal peremén egykoron legmagasabbra emelkedő sziklatömb, a III. szikla. Felső részét a kőbányászat teljesen elpusztította. A megmaradt alsó szinten 8 fülke menekült meg. Innen 30 méterre délre találjuk a II. sziklát, amelyen 20 fülke sorakozik. A déli oldal már nagyon lekopott, az északnyugati oldalon viszont nagyon szép fülkék láthatók. Némelyiken a keret és keretátvágás is jól kivehető. Az I. sziklát innen 150 méterre, délre találjuk, mely egy kisebb méretű kúp, amin egy fülke van.
A Királyszékétől északnyugatra található V. sziklavonulaton 20 fülke és egy természetes hasadék mentén kialakult, ember nagyságú üreg látható. 1961-ben itt végzett ásatást Saád Andor. Az üreg feltöltésében és az előtérben kitűzött szelvényben 36 db 14-15. századi kerámiatöredéket találtak. Az V. sziklavonulat felett található VI. sziklakibúvás, tulajdonképpen az elbányászott III. vonulat folytatása, de attól bányaterek választják el és közelebb is esik az V. vonulathoz, ezért kapta a VI. sorszámot. A sziklacsúcson mindössze 1 fülke látható. A VII. sziklavonulat, mely az V. sziklavonulattól 30 méterre, északra található egy törésekkel, hasadékokkal átjárt hatalmas tömb. A 16 fülke között több viszonylag épségben megmaradt. Itt kitűnően tanulmányozhatók a keretes fülkék hosszanti oldalát metsző bevágások, amelyek az üreget lezáró fedőlap beillesztése után is nyílást biztosítottak a fülke belsejébe. Ezeket többen röpnyílásoknak, a méhek közlekedését biztosító vájatoknak tartják, de másféle szerepük is lehetett (lásd: léleklyuk). A VIII. kúp a VII. sziklavonulattól 20 méterre északnyugatra található. Formájában a cserépváraljai tufatornyokat idézi. Rajta 3 db fülke van, amelyek közül az 1. számú hossztengelye annyira ferde, hogy megkérdőjelezi a méhtartás lehetőségét.
A kaptárkövek területén 1958-ban kőbányát nyitottak. Ezt követően többen is felszólaltak a kaptárkő-csoport megmentése érdekében, sürgetve védetté nyilvánításukat (Takács József, Saád Andor). A cikkeket követően a megyei tanács betiltotta a kőbányászatot, ami addigra már tetemes károkat okozott. 1960-ban végleg rendeződött e természeti és kultúrtörténeti emlékek sorsa: az Országos Természetvédelmi Tanács természetvédelmi területté nyilvánította a sziklavonulatot. Jelenleg 4,8 ha nagyságú a Szomolyai Kaptárkövek Természetvédelmi Terület.
Természetvédelmi szempontból értékesek a kaptárköveket határoló gyepek is, melyek ún. Natura 2000 területek. A Natura 2000 Hálózat létrehozásának célja az Európai Unió területén vadon élő növény- és állatfajok, valamint azok természetes élőhelyeinek védelme.
Az illetékes természetvédelmi kezelő a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság. A természetvédelmi kezelés célja az elsősorban geológiai, geomorfológiai és kultúrtörténeti értéket hordozó kaptárkövek fennmaradásának biztosítása, amelynek érdekében:
• Tilos a védett területen követ bányászni vagy követ fejteni, a kaptárköveket károsítani, megrongálni!
• A védett területen régészeti kutatást végezni csak a természetvédelmi hatóság engedélyével lehet!
A fülkés sziklák kis csoportja fellelhető a Pilis és a Budai-hegység területén is, de a leggazdagabb előfordulásuk Eger környékén, a Bükkalján található. E kőtornyok, sziklakúpok anyagát, a riolittufát, a földtörténet harmadidőszakában, egészen pontosan a miocén korban 20 millió évvel ezelőtt zajló heves vulkáni működés hozta létre. A későbbi lepusztulás során a tufafelszínbe mélyedő vízmosások a domboldalakat sziklás gerincekre, különálló tornyokra szabdalták.
Legtípusosabb csoportjuk Eger határában (Nyerges-hegy, Mész-tető, Cakó-tető), Szomolya mellett (Vén-hegy, Kaptár-völgy) és Cserépváralja környékén (Mangó-tető Nagykúp, Furgál-völgy, Csordás-völgy) lelhető fel, de ezeken kívül Sirok, Egerbakta, Egerszalók, Ostoros, Noszvaj, Bogács, Cserépfalu, Tibolddaróc és Kács határában is találunk kaptárköveket. A
Bükkalján 38 lelőhelyen 72 kaptárkövet ismerünk, a sziklaalakzatokon pedig 473 fülkét számolhatunk össze.
A fülkés sziklákat a szomolyai lakosok nevezték kaptárköveknek, Eger környékén vakablakos köveknek, másutt köpüsköveknek, Ördögtoronynak, Nagybábaszéknek, Nyergesnek, Hegyeskőnek, Kecskekőnek, Ablakoskőnek, Királyszékének, Kősárkánynak mondják azokat.
A legtöbb vitát a sziklaalakzatok oldalaiba vájt fülkék eredete, készítésük oka váltotta ki. Az átlagosan 60 cm magas, 30 cm széles és 25–30 cm mély fülkék peremén – az épségben lévőknél még jól láthatóan – bemélyedő keret fut körbe, széleiken néhol lyukak is kivehetők. Ezek a nyomok arra utalnak, hogy a fülkéket lefedték, a fedlapot a lyukakba vert ékekkel rögzítették. A keretnyommal rendelkező fülkék elég rendszertelenül vannak elhelyezve a sziklafalakon, a nyílások rendkívüli formagazdagsága pedig megkövetelte, hogy mindegyikhez egyedi méretű és alakú fedelet készítsenek.
A kaptárfülkék rendeltetésével kapcsolatban számos feltevés, elmélet született. E téma első alapos kutatója az egri történész-régész pap, Bartalos Gyula szerint a kaptárkövek síremlékek voltak, s a fülkékbe az elhunytak hamvait rejtő urnákat helyezték. A kőfülkék kifaragását eleinte a hun-magyarokhoz, később a keltákhoz illetve a szkítákhoz kötötte. Klein Gáspár Borsod megyei főlevéltáros a vakablakoknak bálványtartó, áldozatbemutató rendeltetést valószínűsített, s azokat honfoglaláskori emlékeknek tartotta. Már Bartalos megemlítette – hangot adva kételyeinek – a ma leginkább ismert és elfogadott véleményt, miszerint a fülkékben hajdan méhészkedtek. De a sziklaméhészeti rendeltetés legmeghatározóbb képviselője Saád Andor miskolci orvos volt, aki Korek József régésszel az 1960-as évek elején néhány ásatást is végzett kaptárkövek előterében, Cserépváralján és itt, Szomolyán. A régészeti feltárások során előkerült, XI–XIV. századból származó leletek azonban egyik feltevés igazolására sem szolgáltattak bizonyítékot. Ennek ellenére mégis az a nézet vált elfogadottá és a közvélemény számára ismertté, hogy a kaptárkövek fülkéi a középkori erdei sziklaméhészet emlékei, s a méhészetnek ezt a formáját vagy a honfoglaláskor magyarsághoz csatlakozott kabarok vagy egy Balkánfélszigetről idemenekült kicsiny népcsoport (agriánok) honosították meg. A kaptárkövek fülkéinek méhészkedésre történő felhasználásával kapcsolatban felmerül azonban néhány kétség. Elgondolkodtató a fülkék égtájak szerinti változatos elhelyezkedése éppúgy, mint a talajszinthez közeli vagy éppen megközelíthetetlen helyre, sötét, hűvös sziklahasadékokba, vízmosások falába faragott fülkék jelenléte. De a keskeny és sekély, sőt előrebukó fülkék esetében is kizárható a méhtartás. A XI. századtól írásos adatok tanúskodnak a méhészet meglétéről, oklevelekben olvashatunk erdei méhészekről, méhvadászokról, de a sziklaméhészetről hallgatnak a források. A szájhagyományok pedig megoszlanak a kultikus és a gazdasági rendeltetés közt. A kaptárkövek rejtélye tehát még nem oldódott meg!