background
logotype

Kaptárkövek

 

A kaptárkövek olyan sziklaalakzatok, kúp alakú kőtornyok, amelyek oldalaiba fülkéket és egyéb mélyedéseket faragtak. A fülkés sziklák kis csoportja fellelhető a Pilis és a Budai-hegység területén is (különösen a Tétényi-platón), de a leggazdagabb előfordulásuk Eger környékén, a Bükkalján található.

Egyesületünk készítette elő 2010-ben a megalapozó szakmai anyagot (terepi felméréseket, dokumentálást) a kaptárkövek országos védelem alá helyezésének kezdeményezéséhez, melynek a megvalósításában is aktív részt vállaltunk. Munkák eredményeképpen a földművelésügyi miniszter 2014. november 4-én életbe lépő 17/2014. (X. 27.) FM rendelete alapján természeti emlékekként védetté nyilvánították a magyarországi kaptárköveket.

A  védetté nyilvánítás célja a  természeti és kultúrtörténeti jelentőséggel egyaránt rendelkező kaptárkövek és közvetlen természeti környezetük megőrzése, valamint kutatásuk és természetvédelmi célú bemutatásuk elősegítése. A kaptárköveket vésni, faragni, festeni, a fülkék alakját, méretét megváltoztatni tilos! A kaptárkövekre tilos felmászni!

A Hungarikum Bizottság 2016. június 17-ei ülésén elfogadta javaslatunkat, így a "Kaptárkövek és a bükkaljai kőkultúra" bekerült a Hungarikum Gyűjteményébe.

Keletkezésük:
A Bükkalja nagy részét felépítő vulkáni tufákat a miocénben zajló heves tűzhányó tevékenység (explozív kitörések sorozata) hozta létre. A zömében riolitos összetételű ártufák és ignimbritek alkotta térszínből a jégkori felszínfejlődés meghatározó tényezői (a folyóvizek mélyítő és oldalazó eróziója, az aprózódás, a mállás, a szél és a csapadék leöblítő hatása, valamint a fagyaprózódás) preparálták ki a Bükkalja különleges kúpjait, sziklavonulatait, melyek felületét később az ember átalakította. A kaptárkövek tehát természeti értékek és egyúttal kultúrtörténeti emlékek is.

Elnevezésük:
A fülkés sziklákat eredetileg a szomolyai lakosok nevezték „kaptárkövek”-nek. Eger környékén a „vakablakos kövek” kifejezést használták, máshol a „köpüskövek”, „bálványkövek”, „püspöksüveg” elnevezés is ismert. Egyes sziklák elnevezése is igen beszédes: Ördögtorony, Ördög-kő, Bábaszék, Nyerges, Királyszéke, Kősárkány. A fülkés sziklák első alapos kutatója, ismerője Bartalos Gyula (1886-1900) legkövetkezetesebben az „emlékszikla”, „emlékkő” kifejezéseket használta, de találkozunk nála a „sziklalobor”, „faragott sziklacsoport”, „vakablakos emlékszikla”, „megalith kövek” és „köpüskő” elnevezésekkel is. Később – Saád Andor kutatásainak és tanulmányainak köszönhetően – vált a legelterjedtebbé, közismertté a „kaptárkő” kifejezés. Később ezen a néven említik tanulmányaikban  a kaptárkövek rejtélyének megoldásán fáradozó kutatók is, így Kubinyi Ferenc, Bartalos Gyula, Klein Gáspár, Saád Andor, Mihály Péter és Baráz Csaba.

Legtöbb vitát a sziklaalakzatok oldalaiba vájt fülkék eredete, készítésük oka váltott ki.

Egy beszédes kaptárkő Cserépváralján: a Bábaszék

Fülkék:
Az átlagosan 60 cm magas, 30 cm széles és 25-30 cm mély fülkék peremén – az épségben lévőknél még jól láthatóan – bemélyedő keret fut körbe, széleiken néhol lyukak is kivehetők. Ezek a nyomok arra utalnak, hogy a fülkéket lefedték, a fedlapot a lyukakba vert ékekkel rögzítették. A keretnyommal rendelkező fülkék elég rendszertelenül vannak elhelyezve a sziklafalakon, a nyílások rendkívüli formagazdagsága pedig megkövetelte, hogy mindegyikhez egyedi méretű és alakú fedelet készítsenek. Bizonyos megfontolások alapján felmerült a keretezés díszítő, jelző funkciójának gondolata is.

Fülkék a Nyerges-tetői kaptárköveken

Lelőhelyek:

Hazánkban 2013-ig összesen 56 előfordulás 104 sziklaalakzatán 564 fülke topográfiai felmérése történt meg.

Legtípusosabb csoportjuk Eger határában (Nyerges-hegy, Mész-tető, Cakó-tető), Szomolya mellett (Vén-hegy, Kaptár-rét) és Cserépváralja környékén (Mangó-tető – Nagykúp, Furgál-völgy, Csordás-völgy) lelhető fel, de ezeken kívül Sirok, Egerbakta, Egerszalók, Ostoros, Noszvaj, Bogács, Cserépfalu, Tibolddaróc és Kács határában is találunk kaptárköveket. A Bükkalján jelenleg 41 lelőhelyen 82 kaptárkövet ismerünk, a sziklaalakzatokon pedig 479 fülkét számolhatunk össze. A bükkaljai kaptárkövek listáját a következő oldalon lehet részleten olvasni: KAPTÁRKÖVEK A BÜKKALJÁN. Az alábbi interkatív térképen pedig elhelyezkedésüket, tovább fotókat és bővebb infót találhatunk.

A bükkaljai kaptárkövekhez készült interaktív térképet, a következő linkről lehet letölteni: LETÖLTÉS! (FIGYELEM! A program megnyitásához Google Earth szükséges!)

 

A kaptárkövek kisebb csoportja Pest megyében – a Tétényi-fennsíkon, a Budai-hegységben, a Pilisben és a Visegrádi-hegységben – lelhető fel. Az itteni 17 előfordulás 31 sziklaalakzatán 86 fülke vált ismertté.

A fenti két csoportosnak tekinthető előforduláson kívül néhány szórványlelőhely is ismert. A kaptárkövek legkeletibb előfordulása az abaújszántói Hömpörgő-völgy Ördög-sziklája (B.1; 5 fülke). A Medves-fennsíkon is található egy előfordulás, a Salgótarján közelében emelkedő Pécs-kőn (4 fülke). A csákvári Haraszt-hegyen 2007-ben vált ismertté 2 fülke. A Balaton-felvidéken két, jellegében különböző előfordulás ismert: a tihanyi Óvár-hegyen (Barátlakások, 1 fülke) és a balatonkenesei Part-főn (Tatár-likak, 1 fülke).

A magyarországi kaptárkövek előfordulásai
 

Kutatástörténet:
A kaptárfülkék rendeltetésével kapcsolatban számos feltevés, elmélet született. E téma első alapos kutatója az egri történész-régész pap, Bartalos Gyula szerint a kaptárkövek síremlékek voltak, s a fülkékbe az elhunytak hamvait rejtő urnákat helyezték. A kőfülkék kifaragását eleinte a hun-magyarokhoz, később a keltákhoz illetve a szkítákhoz kötötte. Klein Gáspár borsod megyei főlevéltáros a vakablakoknak bálványtartó, áldozat-bemutató rendeltetést valószínűsített, s azokat honfoglalás kori emlékeknek tartotta. Már Bartalos megemlítette - hangot adva kételyeinek - a ma leginkább ismert és elfogadott véleményt, miszerint a fülkékben hajdan méhészkedtek: „A köznép, mely a pillanat hatása alatt okoskodik, a fülkékről kaptárköveknek mondja e sziklákat, szerinte ezek a régi ember méhese lettek volna, mintha kőben és árnyékos oldalon laknék a méh.” – írta 1891-ben az Archaeologiai Értesítő lapjain. A sziklaméhészeti rendeltetés legmeghatározóbb képviselője Saád Andor miskolci orvos volt, aki Korek József régésszel az 1960-as évek elején néhány ásatást is végzett kaptárkövek előterében, Cserépváralján és Szomolyán. A régészeti feltárások során előkerült 11-14. századból származó leletek azonban egyik feltevés igazolására sem szolgáltattak bizonyítékot.

Bartalos Gyula a szomolyai Királyszéke kaptárkő előtt

Régészeti feltárások:
A kaptárkövek titkának felfedésére eddig viszonylag kevés régészeti feltárást végeztek, s azok is kevés leletanyagot szolgáltattak. A sziklaméhészeti rendeltetés legmeghatározóbb képviselője Saád Andor miskolci orvos és Korek József régész az 1960-as évek elején végzett ásatást cserépváraljai és szomolyai kaptárkövek előterében. A cserépváraljai Nagykúp előteréből két darab 11–12. századra datált edénytöredék (hullámvonalas kerámia) és egy karddarab (magasabb szintről pedig üvegdarab és egy kovácsoltvas mécstartó) került elő. Szomolyán, az V. sziklavonulaton lévő természetes hasadék mentén kialakult, ember nagyságú üreg feltöltésében és annak előtérben 14–15. századi kerámiatöredéket találtak. A szerény leletekből messzemenő következtetéseket vontak le a fülkék használatának idejére vonatkozóan: „… a fülkék i. sz. után a 11-15. században voltak használatban.” Fontos megjegyezni, hogy ezek a leletek csak a fülkék Árpád-kori használatát – és nem kezdetét! – igazolják. A tufakúp előtti kőzetfelszínbe mélyítve csatornákat, több kisebb és egy nagyobb (60×40 cm széles és 70 cm mély) mélyedést találtak. Nehéz azonosulni Korek véleményével, aki szerint „valószínűleg vízfelfogó és tároló berendezéssel állunk itt szemben, amely a méhészettel lehetett kapcsolatban.”

Rendeltetés:
A csekély régészeti és néprajzi adatok ellenére mégis az a nézet vált elfogadottá és a közvélemény számára ismertté, hogy a kaptárkövek fülkéi a középkori erdei sziklaméhészet emlékei s a méhészetnek ezt a formáját vagy a honfoglalás kor magyarsághoz csatlakozott kabarok vagy a régebbi korokban egy Balkán-félszigetről idemenekült trák-illír népcsoport (agriánok) honosították meg.

A kaptárkövek fülkéinek méhészkedésre történő felhasználásával kapcsolatban felmerül azonban néhány kétség. Elgondolkodtató a fülkék égtájak szerinti változatos elhelyezkedése éppúgy, mint a talajszinthez közeli vagy éppen megközelíthetetlen helyre, sötét, hűvös sziklahasadékokba, vízmosások falába faragott fülkék jelenléte. De a keskeny és sekély, sőt előrebukó fülkék esetében is kizárható a méhtartás.  A 11. századtól írásos adatok tanúskodnak a méhészet meglétéről, oklevelekben olvashatunk erdei méhészekről, méhvadászokról, de a sziklaméhészetről hallgatnak a források. A szájhagyományok pedig megoszlanak a kultikus és a gazdasági rendeltetés közt. A kaptárkövek rejtélye tehát még nem oldódott meg.

A sziklák megfaragásának okát, a fülkék rendeltetését ma még nem ismerjük. A „Kik? Mikor? Miért?” kérdésekre még nem tudunk megnyugtató válaszokat adni. Az eddigi kutatások eredményei, a topográfiai adatok kiértékelése nyomán nyert statisztikai valószínűség azonban a kaptárkövek fülkéinek méhészeti rendeltetése ellen szólnak, míg „a kultikus, áldozati célú fülkehasználatot illetően nem fogalmazódott meg kizáró ok.”

Az alapvető kérdések azonban továbbra is nyitottak:

  1. Mi volt a fülkékhez kapcsolódó kultikus szertartás, rítus, a mögötte álló vallásalakulat és mitológia?
  2. Mettől meddig tartott a fülkék kifaragásának és használatának (a kaptárkövekhez kapcsolódó kultusz gyakorlásának) ideje?
  3. Kik voltak a fülkekészítők és rítusgyakorlók? Melyik népességhez (csoporthoz, nemzetséghez, etnikumhoz, nemzethez) köthetjük a kaptárkövek faragványainak kialakítását?

A kérdések megválaszolását – okleveles adatok hiánya és a néphagyomány ellentmondásossága miatt – a régészeti feltárásokon túl, a mai napig a topográfiai adatok figyelembevételével tartjuk lehetségesnek. Jelen helyzetben két irányban tájékozódhatunk:

  1. az egyik, az „azonos analógiák” bővítése, azaz a keretes fülkék más vidékeken történő keresése és az analógiákhoz társuló adatok bevonása;
  2. a másik, a kaptárköveken, illetve a tágabb környezetükben fellelhető és a fülkékkel kapcsolatban lévő egyéb kőfaragási jelenségek (kőkultúra) vizsgálata.

Myra, Törökország

Tehát nagyon fontos a fülkés sziklákon előforduló egyéb kőfaragási nyomok (lyukak, csatornák, tálalakú mélyedések, kőüstök) áttekintése és elemzése, már csak azért is, mert az eddig ismertté vált analógiák sok szempontú összevetése és elemzése ezáltal történhet meg.

Mikor?
Az Eger melletti Nyerges-hegy kaptárkövein végzett geomorfológiai vizsgálat, fülkeperiodizációs kísérlet alapján ma már megkísérelhetjük a fülkék kifaragásának három nagyobb ritmusát az abszolút időszámításba beilleszteni:

  • első generáció: 5–6. század (400–550 között) – hunok, szarmaták kora;
  • második generáció: 7–8. század (670–800 között) – avarok (onogur-bolgárok) kora;
  • harmadik generáció: 10–16. század (900–1500 között) – magyarok kora;

Fülkegeneráció a Nyerges-hegy nyugati oldalában: egy második, egy első és egy harmadik generációs fülke egymás mellett (balról jobbra)

Az egész Bükkalját áttekintve ehhez annyit szükséges hozzátenni, hogy nagy valószínűséggel az első fülkéket jóval a nyergesi első generáció megjelenése előtt faragták ki. Ezek korának megállapítása azonban még további alapos vizsgálatok elvégzését és az analógiák feltárását igényli. Régészeti leletek pedig csak a harmadik generációhoz kapcsolódnak: a kerámiatöredékek a fülkék Árpád-kori használatát (és nem kezdetét!) igazolják.

Kik?
A fülkeperiodizáció révén meghatározott tág időintervallum, valamint a kaptárkőmező területi kiterjedése leginkább azt igazolja, hogy a fülkékhez kapcsolódó rítust gyakorlók köre már a népvándorlás korában (hun korban) is, majd az avarok és az onogurok (késő avarok) idején, valamint a magyar honfoglalást követően is ezen a területen élt és jól elkülönülő részét képezte a mindenkori államalakulatok lakosságának.

Miért?
Szomolya, Kaptár-rét

I. László 1. számmal jelölt törvénykönyvében (1092. Szabolcs) lefektetett 40 egyházi intézkedés egyik törvénypontja (decr. 1. 22.) fellép a pogány szertartások ellen, megtiltja a forrásoknál, vizeknél, fáknál, köveknél történő pogány áldozati szertartásokat: „…quicunque ritu gentilium iuxta puteos sacrificaverit, vel ad arbores et ad fontes, et lapides oblationes obtulerit…” (aki pogányszokás/nemzetségi-nemzeti szertartás szerint kutak mellett áldozik vagy fákhoz, forrásokhoz és kövekhez ajándékokat visz…). Nem bizonyítható, de könnyen elképzelhető, hogy a lapis szó értelmébe – mely Ipolyi Arnold szerint egyfajta pogány oltárkövet, kőoltárt jelenthet – a kaptárkövek is beletartoznak.

I. Szent László király törvénykönyve a bécsi udvari könyvtár XV. századi codexéből (részlet)

(forrás: mek.niif.hu)

A kaptárkövek – a sziklák felületébe faragott fülkék, lyukak, tál alakú mélyedések, csatornák – mibenlétét e pogány vallásgyakorlás sajátosságai felől is meg lehet közelíteni Ipolyi Arnold: Magyar Mythológia című munkája segítségével.

Áld, áldozat. „Az isteni tisztelet kitűnő jelensége az áldozat, az istenségnek nem csupán szóval, de tettel, ajándékkal tisztelése.”

Szent helyek. „Hogy őskorunkban hasonlóan (t. i. mint a szkítáknál, a szabadban) végeztetett az isteni tisztelet alkalmilag választott bizonyos helyeken, nemzetünk költöző, vándor, barang élete gyaníttatja; hogy az ily helyek az ősi természetvallási tisztelethez alkalmazva választattak, a természetelem tiszteletet feltételezi; mint ezt emlékeink is tudják még. László törvénye tiltja még a források, vizek, fák s kövek melletti pogány áldozatokat...”

Oltár. Az áldozati szertartások elvégzésére oltárokat állítottak, lapos oldalú, különleges köveket alkalmazva. Nagy valószínűséggel „László törvényeiben is a köveknéli áldozás eltiltása egyenesen ilyen oltárkövekre vonatkozik”. Középkori okiratokban, határjelentésekben gyakran szerepelnek oltárkövek, menedékkövek, bálványkövek.

Bálvány. „Voltak-e bálványaink is? Valószínűleg. A kő, melyen az állati véres áldozat leölettetett, szétvágatott, s az áldomásnál asztal és tálul szolgált; s az, mely a halott sírját jelölte, nem csak oltárrá lesz, de idővel bálvánnyá emelkedik, az oltár és sír felett álló alakká képeztetik.” 

Néző. A később bálványokká magasztosult oltárköveken a táltosok, garaboncosok, deákok, a pogány idők tudós szerzetei, papjai – kiket boncosoknak is hívtak – végezték szertartásaikat. A boncos elnevezés Ipolyi szerint arra figyelmeztet bennünket, hogy „ők valának talán pogány vallásunk azon bélnézői, az állatok béléből jóslók, kikről krónikáink… még emlékeznek.” A táltosok, mágusok, bölcsek, jósok, bűvösök, bájosok, varázslók, bélnézők, hugybanézők, áldozatnézők, oltáron nézők különböző elnevezések, melyek a régi, pogány magyarok papjait jelölik.

Baráz Csaba Wikipédia cikke nyomán

Szakrális kőemlékeink - Kaptárkövek Magyarországon pdf változat

 

Tovább a Tanösvényekre

2017  Kaptárkő Természetvédelmi és Kulturális Egyesület   globbers joomla templates