„Nincs rossz idő, csak rosszul felkészült túrázó.”
Ez, a természetjárók által gyakran emlegetett mondat jellemezte túránkat és kis csapatunkat, április 2-án, az Óbükk vadregényes Partizán útjának felfedezésén. Eső, sárban csúszkálás, pocsolyák átugrálása, de ennek ellenére jókedv, kitartás, ébredő természet és fák által „bekebelezett” útjelző lemeztáblák kísértek bennünket 20 kilométeres utunkon.
Az ország legészakibb tájegységén, végelláthatatlan erdők rengetegében kevés turista gondolná, hogy létezik egy fél évszázada létrehozott túramozgalom. A piros sáv jelzést követő Parttizán út, a Hangonyi-tótól indulva egészen Borsodnádasdig vezet, miközben Szőnyi Márton és magyar partizán csapatának 1944-ben végrehajtott bevetésének helyszínein barangolhatunk, az Óbükk homoksziklái, évszázados gyümölcsösei és hatalmas erdő-rengetegeinek érintésével.
Szombat délelőtt, buszról-buszra szállva érkeztünk meg a Hangonyi-tó bejáratához. A halászházban az első pecsétet begyűjtve és némi frissítőt elfogyasztva indultunk el a tó partján található Szőnyi Márton emlékműhöz, majd annak megtekintése és néhány csoportkép készítése után kezdődött az igazi kihívás a Vermes-völgyben haladva, melyet a Vizes-völgy pocsolyákkal és kidőlt fákkal színesített terepe csak még jobban fokozott. A Járnok-fő hullámzó szakaszán elhagyva, majd a Teresznek-völgybe leereszkedve ősrégi lemeztábla jelezte, hogy célunk eléréséhez még csaknem 4 órát kell még gyalogolnunk. A szitáló esőben is jókedvűen érkeztünk meg a Palina-völgybe, ahol a házszám feljegyzését követően pótoltuk az elégetett kalóriát, az itt található évszázados almásokról elmélkedve.
Innen a túra legmeredekebb és legsárosabb völgyeit megmászva közeledtünk az Óbükk központi magjához, a Vajdavár-hegységcsoporthoz, melynek földtörténeti keletkezése és rejtélyes legendái mellett nem lehetett szó nélkül elmenni. A vidék legmagasabb pontjának, az Ökör-hegynek integetve kezdtük meg az ereszkedést a Remete-, majd a Vajdavár-völgyben, közeledve utunk végéhez. Az eső ellenére sem mehettünk el a völgy kiváló minőségű forrásai mellett és kulacsainkat megtöltve értük el Borsodnádasdot, ahol az utolsó pecsét megszerzését követően ért véget kalandunk.
Forgony Evelin
