Beszámoló
2026. október 23-29. között egyesületünk képviseletében Balla Bence vett részt az “Organizational Development for Preparedness: Fostering Resilience in Youth NGOs” című nemzetközi Erasmus+ képzésen, a spanyolországi Benalmádenában.
A képzés középpontjában az ifjúsági civil szervezetek fejlesztése, felkészültségük erősítése és a változó körülményekhez való alkalmazkodóképességük javítása állt. A programon 17 országból összesen 25 fő vett részt. A nemzetközi közeg lehetőséget teremtett a tapasztalatok és jó gyakorlatok megosztására, valamint a civil szervezetek hosszú távon fenntartható működéséről való közös gondolkodásra.
A képzést egyik romániai partnerszervezetünk, a GEYC (Group of the European Youth for Change), a Prisma European Network nemzetközi hálózat tagjaként, a spanyol EuroMuévete szervezettel együttműködésben valósította meg.
Az alábbiakban Bence személyes beszámolóját olvashatjátok, amelyben bemutatja a képzés legfontosabb tapasztalatait, tanulságait és azokat az ötleteket, amelyeket egyesületünk jövőbeni működésében is hasznosíthatunk.
Miért jelentkeztem a képzésre?
A képzés felhívásával még a nyár folyamán találkoztam a SALTO Youth honlapján, és már az első pillanatra felkeltette az érdeklődésemet a témája.
Immár három éve foglalkozom Erasmus+ projektek szervezésével és lebonyolításával a Kaptárkő Egyesületnél. Ez idő alatt egyre inkább megerősödött bennem, hogy a sikeres projektek megvalósításához nemcsak jó ötletekre és lelkesedésre van szükség, hanem folyamatos szakmai fejlődésre is. Fontosnak tartom, hogy minél színvonalasabb, a fiatalok számára valóban értékes programokat valósítsunk meg. Ehhez elengedhetetlen, hogy aktuális és releváns témákkal foglalkozzunk, megbízható és felkészült nemzetközi partnerekkel dolgozzunk együtt, valamint naprakész szakmai tudással rendelkezzünk.
Mindezek mellett legalább ennyire fontosnak tartom azt is, hogy a szervezetünkön belüli munkát hatékonyan, átláthatóan és fenntartható módon végezzük. A projektek megvalósítása ugyanis számos szervezési, adminisztratív és koordinációs feladattal jár, amelyekhez jól működő belső folyamatokra, egyértelmű felelősségi körökre és megfelelő együttműködésekre van szükség. Éppen ezért különösen érdekesnek találtam egy olyan képzést, amely nem közvetlenül a projektek megvalósítására, hanem a mögöttük álló civil szervezetek fejlesztésére, felkészültségük és alkalmazkodóképességük erősítésére helyezi a hangsúlyt.
A jelentkezésemben természetesen a helyszín is fontos szerepet játszott. Spanyolország, a mediterrán környezet és a tengerpart közelsége már önmagában is vonzóvá tette a programot, hiszen a szakmai fejlődés mellett mindig örömmel fedezek fel új helyeket és kultúrákat.
Végül, de nem utolsósorban a szervezők személye is megerősített a döntésemben. A romániai GEYC ifjúsági szervezet vezetőjével még év elején, egy Madeirán megrendezett nemzetközi képzésen találkoztam. Azóta figyelemmel kísérem a szervezet tevékenységét, és különösen nagyra értékelem azt a professzionális szemléletet, amellyel munkájukat végzik. Mindezek alapján bíztam abban, hogy ezúttal is egy magas szakmai színvonalú, jól szervezett és tartalmas képzésben lesz részem.
Első nap – Ismerkedés és együttműködés a Causeland segítségével
A képzésen egy rendkívül nyitott, fiatalos és támogató nemzetközi társaság gyűlt össze. Már az első naptól kezdve érezhető volt, hogy mindenki szívesen osztja meg a tapasztalatait, kíváncsi mások véleményére, és örömmel vesz részt a közös munkában. Ez a pozitív légkör nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a szakmai programok mellett valódi közösségi élményekben is részünk legyen.
Az első napot könnyedebb, ismerkedést és csapatépítést segítő feladatokkal, valamint interaktív workshopokkal kezdtük. Ezek azonban már önmagukban is számos hasznos felismerést tartogattak.
Az egyik kedvenc gyakorlatom a Causeland nevű, kifejezetten a civil szervezetek világára épülő társasjáték volt. A játék során kisebb csoportokban dolgoztunk, és képzeletbeli civil szervezetek szerepébe léptünk. Minden csapat kapott egy szervezeti célt és egy megoldandó problémát, a csapattagok pedig különböző szerepeket és személyes tulajdonságokat, köztük a közös munkát nehezítő negatív jellemzőket is.
A feladatunk az volt, hogy a különböző szerepek és korlátok figyelembevételével közösen dolgozzunk ki egy megoldási javaslatot, amelyet később a többi csapat előtt is bemutattunk. A prezentációkat követően lehetőségünk nyílt egymás ötleteit véleményezni, további megoldásokat javasolni, illetve a rendelkezésünkre álló megoldáskártyákat cserélni.
A játék legnagyobb értékét számomra az jelentette, hogy egyszerre több, a civil szervezetek mindennapi működésében is fontos készséget fejlesztett. Megtapasztalhattuk, hogy egy közös cél eléréséhez mennyire fontos a hatékony kommunikáció, a különböző nézőpontok megértése, a kompromisszumkészség és a kreatív problémamegoldás. A szerepekhez kapcsolódó nehezítő tulajdonságok arra is rávilágítottak, hogy a szervezeti kihívások megoldása nem csupán a jó ötleteken, hanem a csapattagok együttműködésén is múlik.
Különösen hasznosnak találtam, hogy a többi csapat visszajelzései révén új megközelítéseket is megismerhettünk. Egy-egy problémára ugyanis ritkán létezik egyetlen jó megoldás, és sokszor éppen egy külső nézőpont segíthet továbblépni.
A Causeland számomra remek példája volt annak, hogyan lehet a nemformális tanulás eszközeivel összetett szervezeti kérdéseket is élvezetesen és gyakorlatiasan feldolgozni. Ráadásul olyan módszert ismerhettem meg, amelyet a jövőben akár saját Erasmus+ projektjeink során is szívesen alkalmaznék.
Második nap – Felkészültség és szervezeti érettség
A második napon már igazán elmélyültünk a képzés szakmai témáiban. A délelőtt folyamán az Európai Unió felkészültségi stratégiájával (EU Preparedness Union Strategy) ismerkedtünk meg, amelynek célja, hogy az EU és tagállamai felkészültebben, összehangoltabban és hatékonyabban tudjanak reagálni a különböző válsághelyzetekre, legyen szó természeti katasztrófákról, egészségügyi veszélyhelyzetekről vagy más társadalmi és biztonsági kihívásokról.
Számomra különösen érdekes volt megismerni, hogyan kapcsolódnak egymáshoz az Európai Unió átfogó stratégiai célkitűzései, az uniós szakpolitikai kezdeményezések és az Erasmus+ program prioritásai. Jó volt látni, hogy az uniós szinten meghatározott célkitűzések miként jelennek meg a gyakorlatban, akár az általunk megvalósított ifjúsági projektekben is. A felkészültség és az ellenálló képesség erősítése különösen az Erasmus+ demokratikus részvételt, közös értékeket és aktív állampolgárságot támogató horizontális prioritásához kapcsolódik. Ez számomra újabb megerősítést jelentett abban, hogy projektjeink tervezésekor érdemes figyelemmel követni az aktuális európai stratégiákat, hiszen ezek nemcsak a pályázati prioritások megértésében segítenek, hanem új, társadalmilag releváns projekttémákhoz is inspirációt adhatnak.
A témát egy interaktív, csapatokban zajló kvízversenyen keresztül kezdtük feldolgozni. A játékos megközelítés nemcsak a meglévő ismereteinket tette próbára, hanem lehetőséget adott arra is, hogy közösen gondolkodjunk a válsághelyzetekre való felkészülés jelentőségéről és az Európai Unió ebben betöltött szerepéről.
Ezt követően minden csoport egy-egy különböző válsághelyzetet dolgozott fel a négy fő típus közül: természeti katasztrófák, emberi tevékenység okozta katasztrófák, hibrid fenyegetések és geopolitikai válságok. Minden csoport feladata az volt, hogy összegyűjtse és szemléletesen bemutassa a saját témájához kapcsolódó legfontosabb szempontokat, majd megossza azokat a többi résztvevővel.
A gyakorlat során különösen fontossá vált számomra az a felismerés, hogy a válsághelyzetekre való felkészülés nem kizárólag a kormányok és hatóságok feladata, hanem a civil szervezeteknek és a helyi közösségeknek is fontos szerepük lehet benne. Ez összhangban áll az Európai Unió felkészültségi stratégiájának egyik alapelvével, mely a társadalom egészének bevonását hangsúlyozza. A civil szervezetek többek között a lakosság tájékoztatásával, a tudatosság növelésével, a közösségek összefogásával és az önkéntesek mozgósításával járulhatnak hozzá a társadalom ellenálló képességének erősítéséhez.
A délelőtti program zárásaként egyéni, illetve országonkénti munkában kerestünk konkrét példákat a négy fő válságtípushoz kapcsolódó felkészülési és válságkezelési megoldásokra. A feladat során a személyes szinttől kiindulva, fokozatosan haladtunk a tágabb közösségi és intézményi szintek felé: megvizsgáltuk egyéni tapasztalatainkat és helyi kezdeményezéseket, majd az országos és európai szintű stratégiákat is.
Az összegyűjtött példákat és felismeréseket egy úgynevezett speed dating (gyorsított tapasztalatcsere) keretében osztottuk meg egymással. A módszer lényege, hogy rövid, egymást követő beszélgetések során több résztvevővel is lehetőségünk nyílt megosztani saját eredményeinket, miközben más országok tapasztalatait és jó gyakorlatait is megismerhettük.
Különösen érdekes volt látni, hogy a különböző országok milyen kihívásokkal szembesülnek, és ezekre milyen válaszokat dolgoznak ki. A nemzetközi tapasztalatcsere rávilágított arra, hogy bár a válsághelyzetek jellege és súlyossága országonként eltérhet, számos jó gyakorlat és megoldás más környezetben is alkalmazható.
A délelőtt egyik legfontosabb tanulsága számomra az volt, hogy a felkészültség nem csupán a válsághelyzetekre adott reakciókról szól, hanem a megelőzésről, a tudatos tervezésről és az együttműködésről is. A különböző szinteken megvalósuló kezdeményezések egymást kiegészítve járulhatnak hozzá egy ellenállóbb és felkészültebb társadalom kialakításához.
Szervezeti érettség – Hol tartunk?
A délutáni program során a szervezeti érettségi mátrixszal foglalkoztunk, amelynek segítségével felmérhető, hogy egy szervezet működése mennyire tudatos, strukturált és következetes, illetve milyen területeken van még lehetősége a fejlődésre.
A foglalkozás alapját Pete Fowler szervezeti érettségi modellje adta. Elsőként közösen ismerkedtünk meg a különböző érettségi szintekkel és azok jellemzőivel, amelyeket gyakorlati példákon keresztül is megvizsgáltunk. Szó esett többek között a vezetésről, a stratégiai tervezésről, a felelősségi körökről, a belső folyamatokról, a tudásmegosztásról és az eredmények értékeléséről.
Számomra talán ez a foglalkozás hozta a legtöbb felismerést az egész képzés során. Miközben a különböző szinteket és példákat vizsgáltuk, folyamatosan azon gondolkodtam, hogy egyesületünk Erasmus+ projektmunkája vajon hol helyezkedhet el ebben a rendszerben. Melyek azok a területek, ahol már jól működő, kialakult gyakorlataink vannak? Hol támaszkodunk még túlságosan az egyes csapattagok tapasztalataira és személyes kezdeményezéseire? És ami talán a legfontosabb: milyen konkrét lépésekkel tudnánk tudatosabban, hatékonyabban és hosszú távon is fenntartható módon működni?
A közös feldolgozást követően egy mesterséges intelligencia segítségével végzett önértékelési gyakorlat következett. Egy erre összeállított AI-prompt és egyesületünk honlapján nyilvánosan elérhető információk alapján egy szervezeti érettséget vizsgáló kérdőív készült, amelynek kérdéseit saját tapasztalataim alapján válaszoltam meg. A válaszok kiértékelésével az AI megbecsülte, hogy az Erasmus+ projektmunkánk a különböző szervezeti működési területeken milyen érettségi szinten állhat.
Különösen érdekes volt számomra, hogy az értékelés nagyjából egybeesett a saját előzetes megítélésemmel: összességében a második és harmadik érettségi szint közé helyezte a működésünket. Ez azt jelzi, hogy több területen már kialakultak jól működő folyamataink és egyértelmű felelősségi köreink, ugyanakkor bizonyos feladatok elvégzése, a tudás átadása és a meglévő módszerek következetes alkalmazása még fejlesztésre szorulhat. Fontos megjegyeznem, hogy ez nem az egész Kaptárkő Egyesület működésének átfogó értékelése volt, hanem kifejezetten a szervezeten belüli Erasmus+ projekttevékenységünkre vonatkozó önértékelés. (Az AI által készített elemzés sem tekinthető objektív szervezeti auditnak, ugyanakkor hasznos kiindulópontot adott ahhoz, hogy rendszerezettebben gondolkodjak az erősségeinkről és a fejlesztendő területekről.)
Az egyéni önértékelést követően a kapott eredmények alapján, hasonló szervezeti érettségi szinten álló résztvevőkből kisebb csoportokat alakítottunk, hogy közösen megvitassuk tapasztalatainkat. Érdekes volt megtapasztalni, hogy bár különböző országokból és eltérő hátterű civil szervezetektől érkeztünk, sok esetben nagyon hasonló működési kihívásokkal szembesülünk. A beszélgetések során megosztottuk egymással a már bevált gyakorlatainkat, a fejlesztésre szoruló területeket, valamint azokat a lehetséges lépéseket, amelyekkel magasabb szervezeti érettségi szintet érhetnénk el.
A délután egyik legfontosabb tanulsága számomra az volt, hogy a szervezeti fejlődéshez először pontosabban meg kell értenünk, hol tartunk jelenleg. Nem feltétlenül nagy változtatásokra van szükség: már a belső folyamatok egységesítése, a tapasztalatok dokumentálása, a rendszeres értékelés vagy a tudatosabb feladatmegosztás is jelentős előrelépést hozhat.
Ez a foglalkozás nemcsak új szemléletet adott, hanem konkrét ötleteket is ahhoz, hogyan tehetnénk még hatékonyabbá és fenntarthatóbbá az Erasmus+ projektjeink megvalósítását. A megszerzett tapasztalatokat és felismeréseket mindenképpen szeretném továbbvinni az Erasmus+ csapatunk munkájába.
A tartalmas szakmai program után a napot egy kellemes Walk & talk sétával folytattuk, amely remek lehetőséget biztosított arra, hogy kötetlenebb környezetben beszélgessünk, és még jobban megismerjük egymást. A séta során nemcsak új barátságok kezdtek kialakulni, hanem együtt gyönyörködhettünk a tengerparti naplementében is. A napot végül egy közös csoportfotóval örökítettük meg, amely szép emléke marad ennek az élményekben és felismerésekben gazdag napnak.
Harmadik nap – Pénzügyi tudatosság, működési folyamatok és kiberbiztonság
A harmadik programnapon a pénzügyi ellenálló képesség került a középpontba. Azt vizsgáltuk, hogyan lehet egy projekt elnyert támogatását tudatosan megtervezni és felhasználni, illetve miként készülhetünk fel azokra a váratlan helyzetekre, amelyek a megvalósítás során pénzügyi kihívásokat okozhatnak.
A témát ezúttal is egy kreatív, csoportos gyakorlattal dolgoztuk fel, amelyben a pénzt banánok jelképezték. Egy képzeletbeli projekt rendelkezésére álló támogatást kellett különböző költségkategóriák között felosztanunk, miközben mérlegeltük, mely területekre érdemes nagyobb összeget fordítani, és hol lehet szükség kompromisszumokra.
A feladat során hamar világossá vált, hogy minden egyes költségvetési döntés hatással van a projekt egészére. Ha az egyik kategóriára több támogatást különítünk el, egy másikra szükségszerűen kevesebb jut, ami befolyásolhatja a tervezett tevékenységek minőségét vagy megvalósíthatóságát. Különösen érdekes volt megvizsgálni, milyen következményekkel járhat egy-egy ilyen döntés, és hogyan reagálhatunk, ha a projekt során váratlan kiadások vagy előre nem látott nehézségek merülnek fel.
A gyakorlat jól szemléltette, hogy a sikeres projektmegvalósításhoz nem elegendő pusztán felosztani a rendelkezésre álló támogatást. Fontos a tudatos prioritásmeghatározás, a pénzügyi kockázatok előzetes mérlegelése és a megfelelő mozgástér biztosítása is, természetesen az adott támogatási program elszámolási és költségvetési szabályain belül.
Ezt követően az alternatív finanszírozási lehetőségeket jártuk körül. Közösen gondolkodtunk azon, milyen további finanszírozási formák és erőforrások segíthetik egy projekt megvalósítását, különösen akkor, ha az eredetileg rendelkezésre álló támogatás nem elegendő minden tervezett tevékenységhez, vagy váratlan költségek merülnek fel.
Számomra ez a foglalkozás különösen hasznos volt, hiszen Egyesületünk Erasmus+ projektjeinek tervezése és megvalósítása során én is foglalkozom költségvetéssel és a támogatások felhasználásával. A gyakorlat ugyanakkor új nézőpontból világított rá arra, hogy egy projekt pénzügyi tervezése nem csupán számokról és költségkategóriákról szól, hanem folyamatos döntéshozatalról, prioritásokról és kockázatkezelésről is.
A foglalkozás egyik legfontosabb tanulsága számomra az volt, hogy a megfelelő pénzügyi felkészültség már a projekt tervezési szakaszában elkezdődik. Minél tudatosabban gondolkodunk a rendelkezésre álló források elosztásáról és a lehetséges kockázatokról, annál nagyobb eséllyel tudunk alkalmazkodni a megvalósítás során felmerülő kihívásokhoz.
Egységes működési folyamatok – Mini-SOP-ok
A délutáni program során a standard működési eljárások (Standard Operating Procedures, SOP) kialakításával foglalkoztunk. Ezek olyan dokumentált, lépésről lépésre követhető folyamatleírások, amelyek segítenek abban, hogy a visszatérő feladatokat következetesen, átláthatóan és hatékonyan végezzük el.
A foglalkozáson kisebb csoportokban dolgozva különböző szervezeti és projektmenedzsment-folyamatokhoz készítettünk egyszerűsített eljárásrendeket. Én a pályázati beszámolók elkészítésével foglalkozó csoporthoz csatlakoztam.
A feladat során nemcsak a beszámolók elkészítésének fő lépéseit és a szükséges dokumentumokat határoztuk meg, hanem felelősségi mátrixot is készítettünk, amely segített tisztázni, hogy az egyes feladatok elvégzéséért, ellenőrzéséért és jóváhagyásáért ki felel. Emellett azonosítottuk a folyamat során felmerülő lehetséges kockázatokat, és megterveztük az ezek megelőzésére, illetve kezelésére szolgáló intézkedéseket is.
Ez a megközelítés különösen hasznos volt, mert rámutatott arra, hogy egy jól működő eljárásrendnek nemcsak azt kell meghatároznia, mit és hogyan kell elvégezni, hanem azt is, hogy ki a felelős érte, mi történhet, ha valami nem a tervek szerint alakul, és hogyan tudunk erre felkészülni.
Számomra ez a gyakorlat különösen releváns volt, hiszen egyesületünknél rendszeresen foglalkozunk Erasmus+ projektek megvalósításával és azok szakmai, illetve pénzügyi beszámolóinak elkészítésével. Bár minden projektnek megvannak a maga sajátosságai, számos adminisztratív és projektmenedzsment-feladat újra és újra visszatér.
Egy jól kidolgozott SOP éppen ezért közös alapot teremthet valamennyi projektünk számára. Nem kell minden alkalommal újragondolnunk ugyanazokat a lépéseket, egyértelműbbé válhat a feladatok és felelősségek megosztása, csökkenhet a hibák és félreértések lehetősége, valamint az új csapattagok is egyszerűbben kapcsolódhatnak be a munkába. A kockázatok és a hozzájuk kapcsolódó intézkedések előzetes meghatározása pedig abban segíthet, hogy váratlan helyzetekben is gyorsabban és tudatosabban tudjunk reagálni.
A foglalkozás számomra szorosan kapcsolódott az előző napon megismert szervezeti érettségi mátrixhoz is. Ott már felismertem, hogy a belső folyamataink egységesítése és dokumentálása fontos fejlődési lehetőséget jelenthet az Erasmus+ csapatunk számára. A mini-SOP-ok készítése pedig egy kézzelfogható, gyakorlatban is alkalmazható eszközt adott ennek megvalósításához.
A legfontosabb tanulság az volt, hogy a hatékony projektmenedzsment nem feltétlenül bonyolult rendszereken múlik. Sokszor néhány jól átgondolt, közösen elfogadott és következetesen alkalmazott eljárás is jelentősen megkönnyítheti a mindennapi munkát, miközben hosszú távon a szervezet felkészültségét és ellenálló képességét is erősíti.
Kiberbiztonság és hibrid fenyegetések
A délutáni programot egy izgalmas, interaktív előadással folytattuk, amelynek vendégelőadója a Microsoftnál Technical Program Managerként dolgozó szakember volt. A foglalkozás során a digitális biztonság, a kiberfenyegetések és az online térben leselkedő veszélyek kerülnek a középpontba.
Az előadás nem csupán elméleti ismeretek átadásáról szólt, hanem közös gondolkodásra és aktív részvételre épült. Többek között egy adathalász e-mail (phishing) példáján keresztül vizsgáltuk meg, milyen árulkodó jelek segíthetnek felismerni egy megtévesztő üzenetet. Közösen azonosítottuk a feladói címben a gyanús eltéréseket, a sürgető megfogalmazásokat és azokat a módszereket, amelyekkel a támadók megpróbálhatják rávenni a címzetteket bizalmas információk megadására vagy veszélyes műveletek végrehajtására.
A foglalkozás szorosan kapcsolódott a korábban megismert hibrid fenyegetések témaköréhez, hiszen a kibertámadások és a digitális megtévesztés is részei lehetnek az ilyen összetett fenyegetéseknek. Érdekes volt látni, hogy a felkészültség nem kizárólag a természeti katasztrófákra vagy más fizikai veszélyhelyzetekre vonatkozik, hanem a digitális környezetünk biztonságára is.
Számomra a téma a civil szervezetek működése szempontjából is különösen releváns volt. Projektjeink során rendszeresen kezelünk személyes adatokat, fontos dokumentumokat és pénzügyi információkat, emellett folyamatos kapcsolatot tartunk nemzetközi partnereinkkel. Ráadásul mi magunk is számos alkalommal találkozunk adathalász e-mailekkel, így a digitális fenyegetések korántsem csak elméleti veszélyt jelentenek számunkra. Éppen ezért a digitális tudatosság és az alapvető kiberbiztonsági gyakorlatok alkalmazása a felelős és biztonságos projektmenedzsment elengedhetetlen része.
A foglalkozás egyik legfontosabb tanulsága számomra az volt, hogy a digitális veszélyekkel szembeni védekezés nem csupán technológiai kérdés. Legalább ennyire fontos az emberi tényező: a tudatosság, a kritikus gondolkodás és az, hogy egy gyanús helyzetben képesek legyünk felismerni a figyelmeztető jeleket, mielőtt cselekszünk.
Negyedik nap – Digitális ellenálló képesség, látogatás az Oracle-nél
A negyedik programnapon egy különleges szakmai látogatáson vettünk részt Málagában, ahol a világ egyik vezető technológiai vállalatához, az Oracle-hez látogattunk el. A vállalat többek között felhőszolgáltatásokkal, adatbázis-technológiákkal és vállalati informatikai megoldásokkal foglalkozik, így kiváló lehetőséget biztosított arra, hogy a digitális ellenálló képességet egy egészen más, technológiai szemszögből is megismerjük.
A látogatás során elsősorban az adatbiztonság, az üzletmenet-folytonosság és a katasztrófa utáni helyreállítás (Disaster Recovery) kérdéseivel foglalkoztunk. Arról beszélgettünk, hogy valójában mennyire vannak biztonságban a digitális rendszerekben tárolt adataink, mi történik egy váratlan rendszerleállás vagy akár egy nagyobb katasztrófa esetén, és milyen technológiai megoldásokkal biztosítható a szolgáltatások folytonossága.
A témát valós példákon keresztül is megvizsgáltuk. Szóba került többek között a spanyol villamosenergia-rendszer 2025-ös nagyszabású összeomlása, amely jelentős fennakadásokat okozott az ország működésében, valamint a Revolut 2026-os szolgáltatáskiesése . Ezek a helyzetek jól szemléltették, hogy mennyire függünk a digitális infrastruktúrától, és milyen gyorsan válhat egy technikai meghibásodás szélesebb körű problémává.
Különösen érdekes volt megismerni a katasztrófa utáni helyreállítás két fontos mutatóját: az RTO-t (Recovery Time Objective), amely azt határozza meg, hogy egy rendszernek legfeljebb mennyi időn belül kell helyreállnia, valamint az RPO-t (Recovery Point Objective), amely a még elfogadható adatvesztés időbeli mértékét jelöli. Ezek segítségével jobban megérthettük, hogy egy rendszer helyreállításánál nemcsak az számít, sikerül-e újraindítani a szolgáltatást, hanem az is, milyen gyorsan és mekkora adatveszteséggel történik mindez.
A szakmai program egy másik, számomra különösen izgalmas témát is érintett: az Oracle és a Red Bull Racing Formula–1-es csapatának együttműködését. Az Oracle a csapat névadó partnereként felhőalapú technológiai és adatelemzési megoldásokkal támogatja annak működését. Betekintést kaptunk abba, hogyan járulhatnak hozzá ezek a technológiák a versenystratégiák kidolgozásához, a szimulációkhoz és a teljesítmény optimalizálásához.
Ráadásul lehetőségünk nyílt egy Formula–1-es szimulátor kipróbálására is, ahol saját köridőnket Max Verstappen idejével hasonlíthattuk össze. Ez kétségkívül a látogatás egyik legemlékezetesebb és legszórakoztatóbb pillanata volt számomra!
A látogatás legfontosabb tanulsága az volt, hogy a digitális felkészültség nemcsak az adatok biztonságos tárolásáról szól, hanem arról is, hogy egy váratlan esemény után milyen gyorsan és milyen veszteségekkel tudjuk helyreállítani a működésünket. Bár az Oracle-nél bemutatott technológiai megoldások léptéke jóval nagyobb, mint amivel egy civil szervezet mindennapjai során találkozunk, az alapelvek számunkra is relevánsak. A rendszeres biztonsági mentések, a fontos dokumentumok megfelelő tárolása és a helyreállítási lehetőségek előzetes átgondolása mind hozzájárulhatnak projektjeink és szervezetünk digitális ellenálló képességéhez.
A tartalmas szakmai látogatást követően a délután hátralévő részében szabadidőnk volt, így lehetőségünk nyílt Málaga felfedezésére is. A városnézés kellemes kikapcsolódást jelentett az intenzív szakmai program után, miközben közelebbről is megismerhettük Andalúzia egyik legjelentősebb tengerparti városának hangulatát, kultúráját és nevezetességeit. Ezúttal is remekül megmutatkozott az Erasmus+ képzések egyik különlegessége: a szakmai fejlődés mellett új helyeket fedezhetünk fel, és kulturális élményekkel is gazdagodhatunk.
Ötödik nap – Tapasztalatmegosztás, jövőbeli tervek és búcsú
Az ötödik programnap délelőttjén egy Learning Space Dynamic elnevezésű, résztvevők által vezetett foglalkozáson vettünk részt. A program különlegessége az volt, hogy ezúttal mi magunk alakíthattuk a tanulási folyamatot: lehetőségünk nyílt bemutatni saját szervezeteink munkáját, megosztani egy-egy bevált jó gyakorlatot, módszert vagy stratégiát, és inspirációt meríteni egymás tapasztalataiból.
Én is örömmel éltem ezzel a lehetőséggel. A képzés előző napjai során rengeteg új ötlettel és felismeréssel gazdagodtam, amelyek hatására elkezdtem más szemszögből tekinteni korábban megvalósított Erasmus+ projektjeinkre is.
Így a Waves of Sustainability ifjúsági csereprogramunk egyik gyakorlati tevékenységét, egy saját készítésű vízszűrő megépítését (DIY Water Filter) választottam bemutatásra. Az eredeti projektben a tevékenység elsősorban a vízszennyezés, a vízvédelem és a fenntarthatóság témaköréhez kapcsolódott. A képzés során azonban felismertem, hogy ugyanez a módszer a válsághelyzetekre való felkészülés (preparedness) szempontjából is új lehetőségeket kínálhat.
A bemutatóm során arról beszéltem, hogyan lehetne továbbfejleszteni ezt az aktivitást úgy, hogy a résztvevők ne csupán a vízszűrés alapelveit ismerjék meg, hanem azt is átgondolják, milyen kihívásokat jelenthet a biztonságos ivóvízhez való hozzáférés egy természeti katasztrófa vagy válsághelyzet során. Egy jövőbeli Erasmus+ projektben a tevékenységet akár egy összetettebb szimulációs gyakorlattal is össze lehetne kapcsolni, amelyben a fiataloknak korlátozott erőforrások mellett kellene közösen megoldásokat keresniük. Az ötletről és annak lehetséges továbbfejlesztéséről hamarosan egy külön bejegyzésben is részletesebben beszámolok.
Számomra ez volt a képzés egyik legélvezetesebb foglalkozása. Különösen inspiráló érzés volt megtapasztalni, hogy egy korábban már sikeresen megvalósított projektünk tevékenysége hogyan kaphat új értelmet egy másik témakörben. Ráadásul nemcsak bemutathattam a saját ötleteimet, hanem más résztvevők jó gyakorlataiból is rengeteget tanulhattam.
Értékelés, Youthpass és záró reflexió
Délután már a képzés lezárása, a megszerzett tudás értékelése és a jövőbeli lehetőségek kerültek a középpontba. Közösen tekintettünk vissza az elmúlt napok tapasztalataira, átgondoltuk, hogyan tudnánk a tanultakat saját szervezeteink munkájában hasznosítani.
Ennek részeként utánkövetési tervet is megfogalmaztunk, amelyek segíthetnek abban, hogy a képzésen szerzett ismeretek ne csupán személyes élmények maradjanak, hanem konkrét fejlesztésekhez és új kezdeményezésekhez vezessenek. Emellett különböző Erasmus+ lehetőségekkel is megismerkedtünk.
A délután másik fontos témája a Youthpass volt, amely az Erasmus+ ifjúsági projektek során megszerzett tanulási eredmények felismerését, dokumentálását és elismerését támogatja. A kompetenciákat ezúttal is játékos, interaktív formában dolgoztuk fel, miközben visszatekintettünk arra, hogy a képzés során milyen területeken fejlődtünk, milyen új készségeket sajátítottunk el, és milyen felismerésekkel gazdagodtunk.
Érdekes módon még ezen a területen is sikerült újat tanulnom! Megismerkedtem a Professional Development Activity (PDA) és a Training and Cooperation Activity (TCA) fogalmaival, valamint azzal, hogy a szakmai fejlődést támogató tevékenységek tanulási eredményeinek értékelése eltér az ifjúsági csereprogramokban megszokott rendszertől. Míg az utóbbiaknál a nyolc európai kulcskompetenciára épülő Youthpass-keretrendszert alkalmazzuk, a foglalkozáson egy kilenc kompetenciaterületből álló, a szakmai fejlődésre összpontosító keretrendszerrel is megismerkedtünk.
Számomra ez azért volt különösen hasznos felismerés, mert az ifjúsági csereprogramok szervezése során már rendszeresen foglalkozom a Youthpass módszertanával, most azonban egy másik, a saját szakmai fejlődésem szempontjából is releváns megközelítést ismerhettem meg.
Mindez ismét megerősített abban, hogy az Erasmus+ projektekben nemcsak a megszerzett tudás számít, hanem az is, hogy képesek legyünk felismerni és tudatosítani saját tanulási folyamatunkat. A Youthpass ehhez nyújt segítséget, és egyben arra is ösztönöz, hogy a tanultakat a későbbiekben is hasznosítsuk.
A képzés lezárására pedig aligha találhattunk volna szebb helyszínt. A tengerparton, a lenyugvó nap fényében gyűltünk össze egy utolsó közös reflexiós körre, ahol megoszthattuk egymással gondolatainkat, érzéseinket és az elmúlt napok legfontosabb élményeit.
Különleges pillanat volt ez számomra. Néhány nappal korábban még különböző országokból érkező, egymás számára többnyire ismeretlen résztvevőkként kezdtük meg a képzést, mostanra azonban rengeteg közös élménnyel, új tudással, inspiráló ötletekkel és barátságokkal gazdagodtunk.
Ahogy a nap lassan eltűnt a horizonton, mi is lezártunk egy igazán tartalmas és emlékezetes közös utazást. Nehéz lett volna ennél szebb befejezést elképzelni!
Szakmai fejlődés és kulturális élmények
A szakmai fejlődés mellett a képzés különleges helyszíne is rengeteg élménnyel és feltöltődéssel ajándékozott meg. Benalmádena tökéletes környezetet biztosított ahhoz, hogy a tanulás mellett a helyi kultúrát, gasztronómiát és természeti szépségeket is felfedezhessem.
Minden reggel a tengerparton sétálva csodáltam meg a napfelkeltét, napközben pedig lehetőségem nyílt megkóstolni a helyi konyha finomságait. Az ebédek után résztvevőtársaimmal olykor még a tengerben is megmártózhattam, máskor futni indultam a tengerparton. Esténként pedig a lenyugvó nap látványában gyönyörködtem.
Ezek az apró, mégis különleges pillanatok legalább annyira emlékezetessé tették az itt töltött napokat, mint maga a képzés. Igazán szerencsésnek érzem magam, hogy az Erasmus+ programnak köszönhetően nemcsak szakmailag fejlődhettem, hanem új helyeket, kultúrákat és embereket is megismerhettem.
Mindezek az élmények és lehetőségek nem valósulhattak volna meg a mögöttük álló szervezetek és emberek támogatása, valamint munkája nélkül. Ezért szeretnék köszönetet mondani a Kaptárkő Természetvédelmi és Kulturális Egyesületnek, hogy lehetőséget biztosított számomra a képzésen való részvételre és a szakmai fejlődésre.
Külön köszönet illeti Gabit, Linát és Joannát a rengeteg befektetett munkáért és a gondos szervezésért, amelyeknek köszönhetően ez a remek képzés megvalósulhatott.
Bízom benne, hogy a megszerzett tudást és tapasztalatokat a Kaptárkő Egyesület munkájában is kamatoztatni tudom, hozzájárulva szervezetünk további fejlődéséhez.
Egyszer Erasmus, örökké Erasmus!
A szakmai fejlődés mellett a képzés egyik legnagyobb értékét az újonnan született nemzetközi kapcsolatok és barátságok jelentették, amelyek reményeink szerint a jövőben közös Erasmus+ projektek és további együttműködések formájában is folytatódhatnak.
Report
Between 23 and 29 October 2026, Balla Bence represented our association at the international Erasmus+ training course “Organizational Development for Preparedness: Fostering Resilience in Youth NGOs”, held in Benalmádena, Spain.
The training focused on strengthening youth NGOs, improving their preparedness and enhancing their ability to adapt to changing circumstances. A total of 25 participants from 17 countries took part in the programme. This international environment provided an excellent opportunity to exchange experiences and good practices, while exploring how civil society organisations can become more sustainable and resilient in the long term.
The training was organised by one of our Romanian partner organisations, GEYC (Group of the European Youth for Change), a member of the international PRISMA European Network, in cooperation with the Spanish organisation EuroMuévete.
Below, you can read Bence's personal report of the training, highlighting its most important experiences, lessons learned and ideas that could also contribute to the future development of our association.
Why did I apply for this Training Course?
I came across the training opportunity on the SALTO Youth website during the summer, and its topic immediately caught my attention.
I have been involved in organising and managing Erasmus+ projects at Kaptárkő Association for three years now. During this time, I have become increasingly convinced that successfully implementing projects requires not only good ideas and enthusiasm, but also continuous professional development. I believe it is important to deliver high-quality programmes that provide genuine value to young people. To achieve this, we need to address current and relevant topics, cooperate with reliable and well-prepared international partners, and continuously develop our professional knowledge and skills.
At the same time, I consider it equally important to ensure that our internal work is efficient, transparent and sustainable. Implementing projects involves numerous organisational, administrative and coordination tasks, which require well-established internal processes, clearly defined responsibilities and effective cooperation. This is why I found a training course particularly interesting that focused not directly on project implementation, but rather on developing the civil society organisations behind these projects and strengthening their resilience.
Of course, the location also played an important role in my decision to apply. Spain, the Mediterranean atmosphere and the proximity of the sea made the programme even more appealing. Alongside professional development, I always enjoy discovering new places and cultures.
Last but not least, the organisers themselves reinforced my decision. Earlier this year, I met the leader of the Romanian organisation GEYC during an international training course in Madeira. Since then, I have been following the organisation's activities and have been particularly impressed by the professional approach they bring to their work. Based on these experiences, I was confident that this training would also be well organised, professionally valuable and full of meaningful learning opportunities.
Day one – Getting to know each other and collaborating through Causeland
The training brought together an incredibly open-minded, enthusiastic and supportive international group. From the very first day, it was clear that everyone was happy to share their experiences, interested in different perspectives and eager to participate in the activities. This positive atmosphere contributed greatly to making the programme not only a valuable learning experience, but also an opportunity to build genuine connections.
We started the first day with lighter icebreakers, team-building activities and interactive workshops. However, even these introductory activities offered plenty of valuable insights.
One of my favourite activities was Causeland, a board game specifically designed around the world of civil society organisations. Working in small groups, we stepped into the roles of fictional NGOs. Each team was given an organisational objective and a challenge to solve, while individual team members were assigned different roles and personality traits, including some negative characteristics that made cooperation more difficult.
Our task was to develop a solution together, taking these different roles and limitations into account, and then present our proposal to the other teams. After the presentations, we had the opportunity to provide feedback on each other's ideas, suggest alternative solutions and exchange the solution cards available to us.
What made the game particularly valuable to me was that it developed several skills that are essential in the everyday work of NGOs. We experienced how important effective communication, understanding different perspectives, willingness to compromise and creative problem-solving are when working towards a common goal. The challenging personality traits also highlighted that overcoming organisational difficulties depends not only on having good ideas, but also on how well team members cooperate.
I especially appreciated the opportunity to discover new approaches through feedback from the other teams. After all, there is rarely only one correct solution to a problem, and sometimes an outside perspective is exactly what we need to move forward.
For me, Causeland was an excellent example of how non-formal education can make complex organisational challenges engaging, practical and enjoyable. It also introduced me to a method that I would be happy to use in our own Erasmus+ projects in the future.
Day two – Preparedness and Organisational Maturity
On the second day, we began exploring the main professional topics of the training in greater depth. During the morning, we learned about the EU Preparedness Union Strategy, which aims to help the European Union and its Member States respond to different types of crises in a more coordinated, effective and prepared manner. These may include natural disasters, public health emergencies and other societal or security-related challenges.
I found it particularly interesting to discover how the European Union's broader strategic objectives, policy initiatives and Erasmus+ priorities are interconnected. It was fascinating to see how objectives defined at European level can be translated into practical activities, including the youth projects that we organise ourselves. Strengthening preparedness and resilience is particularly relevant to the Erasmus+ horizontal priority promoting participation in democratic life, common values and civic engagement. This reinforced my belief that, when designing future projects, it is important to keep track of current European strategies. They can help us better understand funding priorities while also inspiring new project ideas that address relevant societal challenges.
We began exploring the topic through an interactive team quiz. This playful approach not only tested our existing knowledge, but also encouraged us to reflect together on the importance of crisis preparedness and the role of the European Union.
Afterwards, each group explored one of four main types of crises: natural disasters, human-induced disasters, hybrid threats and geopolitical crises. Our task was to identify and visually present the most important aspects of our assigned topic and then share our findings with the other participants.
One particularly important realisation for me was that preparedness is not solely the responsibility of governments and public authorities. Civil society organisations and local communities also have an important role to play. This is in line with one of the key principles of the EU Preparedness Union Strategy, which emphasises a whole-of-society approach. NGOs can contribute to building a more resilient society by raising awareness, informing local communities, bringing people together and mobilising volunteers.
To conclude the morning session, we worked individually (country groups) to identify concrete examples of preparedness and crisis management strategies related to the four main types of crises. We approached the topic from the inside out, starting at the personal level and gradually moving towards broader community and institutional levels. We examined our own experiences and local initiatives before exploring national and European strategies.
We then shared our findings through a speed-dating-style knowledge exchange. Through a series of short conversations, we had the opportunity to present our own examples while learning about the experiences and good practices of participants from other countries.
It was particularly interesting to discover the different challenges countries face and the approaches they have developed to address them.The international exchange highlighted that although the nature and severity of crises may differ from country to country, many solutions and good practices can be adapted to different contexts.
One of my main takeaways from the morning was that preparedness is not simply about responding to crises. It is also about prevention, conscious planning and cooperation. Initiatives implemented at different levels can complement one another and contribute to building a more prepared and resilient society.
Organisational Maturity – Where do we stand?
During the afternoon, we explored the Organisational Maturity Matrix, a tool that helps assess how structured, consistent and consciously managed an organisation's operations are, while identifying areas for further development.
The workshop was based on Pete Fowler's organisational maturity model. We first explored the different maturity levels and their characteristics together, using practical examples to better understand what each level looks like in real organisational settings. The discussion covered areas such as leadership, strategic planning, responsibilities, internal processes, knowledge sharing and performance evaluation.
For me, this was perhaps the session that brought the greatest number of personal insights throughout the entire training. As we explored the different levels and examples, I constantly found myself reflecting on where our Erasmus+ project work at our Association might fit within this framework. Which areas already have established and effective practices? Where do we still rely too heavily on individual team members' experience and personal initiative? And perhaps most importantly, what concrete steps could help us work more consciously, efficiently and sustainably in the long term?
Following the group discussion, we carried out an AI-assisted self-assessment exercise. Using a specially designed AI prompt and publicly available information from our association's website, we generated an organisational maturity questionnaire, which I completed based on my own experiences. The AI then evaluated my responses and estimated the maturity level of our Erasmus+ project work across different organisational areas.
What I found particularly interesting was that the assessment largely matched my own initial impression: overall, it placed our operations somewhere between maturity levels two and three. This suggests that we already have well-established processes and clearly defined responsibilities in several areas, while other aspects, such as knowledge transfer, consistent application of existing methods and certain recurring tasks, still offer opportunities for improvement. It is important to emphasise that this was not a comprehensive evaluation of our Association as a whole, but rather a self-assessment focusing specifically on our Erasmus+ project activities. The AI-generated analysis should not be considered an objective organisational audit. Nevertheless, it provided a useful starting point for reflecting more systematically on our strengths and areas for development.
Following the individual assessments, we formed smaller groups with participants whose organisations had similar maturity levels. This gave us the opportunity to discuss our experiences and challenges together. It was interesting to realise that although we came from different countries and NGOs with different backgrounds, we often faced remarkably similar organisational challenges. During these discussions, we shared successful practices, identified areas requiring improvement and explored possible steps towards achieving higher levels of organisational maturity.
One of the most important lessons of the afternoon was that organisational development begins with understanding where we currently stand. Improvement does not necessarily require major changes. Standardising internal processes, documenting experiences, regularly evaluating our work and distributing responsibilities more consciously can already make a significant difference.
This session provided not only a new perspective, but also concrete ideas for making the implementation of our Erasmus+ projects more efficient and sustainable. I definitely want to bring these insights back to our Erasmus+ team.
After the intensive professional programme, we continued the day with a pleasant Walk & talk, which offered a wonderful opportunity to have informal conversations and get to know one another better. During the walk, new friendships began to develop, and we enjoyed a beautiful sunset by the sea together. We ended the day by taking a group photo, capturing a lovely memory of a day full of experiences and valuable insights.
Day three – Financial Awareness, Operational Processes and Cybersecurity
The third programme day focused on financial resilience. We explored how to plan and manage the funding awarded to a project more consciously, and how to prepare for unexpected situations that may create financial challenges during implementation.
Once again, we approached the topic through a creative group exercise, in which bananas represented money. We had to distribute the funding available for a fictional project among different budget categories, while considering which areas deserved greater financial priority and where compromises might be necessary.
The exercise quickly demonstrated that every budget decision affects the project as a whole. Allocating more funding to one category inevitably means having less available for another, potentially affecting the quality or feasibility of planned activities. It was particularly interesting to examine the consequences of these decisions and consider how we could respond if unexpected expenses or difficulties arose during project implementation.
The exercise clearly illustrated that successful project management requires more than simply dividing the available funding. Setting clear priorities, assessing financial risks in advance and maintaining sufficient flexibility are equally important, while naturally respecting the financial and reporting rules of the relevant funding programme.
We then explored alternative financing opportunities. Together, we discussed what additional funding sources and resources might support project implementation, particularly when the original grant is insufficient to cover all planned activities or when unexpected costs arise.
I found this session especially useful because I am also involved in budgeting and managing funding for our Erasmus+ projects at the Association. The exercise offered a fresh perspective on the fact that financial planning is not just about numbers and budget categories. It is also about continuous decision-making, priorities and risk management.
One of my main takeaways was that effective financial preparedness begins during the project planning phase. The more consciously we consider how to allocate available resources and anticipate potential risks, the better equipped we are to adapt to challenges during implementation.
Standardising Operational Processes – Mini-SOPs
During the afternoon, we focused on developing Standard Operating Procedures (SOPs). These are documented, step-by-step procedures that help ensure recurring tasks are carried out consistently, transparently and efficiently.
Working in small groups, we developed simplified procedures for different organisational and project management processes. I joined the group focusing on grant reporting. Our task was not only to define the main steps and necessary documents involved in preparing project reports, but also to create a responsibility matrix clarifying who would be responsible for completing, reviewing and approving different tasks. We also identified potential risks within the process and developed preventive and corrective measures to address them.
This approach was particularly useful because it demonstrated that an effective procedure should define not only what needs to be done and how, but also who is responsible, what might go wrong and how we can prepare for it.
I found the exercise especially relevant because our association regularly implements Erasmus+ projects and prepares their narrative and financial reports. Although every project has its own characteristics, many administrative and project management tasks are repeated from one project to another.
A well-developed SOP could therefore provide a common foundation for all our projects. Instead of having to rethink the same steps every time, we could establish clearer responsibilities, reduce the risk of mistakes and misunderstandings, and make it easier for new team members to become involved. Identifying risks and corresponding measures in advance could also help us respond more quickly and effectively when unexpected situations arise.
For me, this workshop was closely connected to the Organisational Maturity Matrix we had explored the previous day. I had already realised that standardising and documenting our internal processes could be an important development opportunity for our Erasmus+ team. Developing mini-SOPs provided a practical and tangible tool for turning this insight into action.
The main lesson was that effective project management does not necessarily depend on complicated systems. Sometimes, a few carefully designed, jointly agreed and consistently applied procedures can make everyday work significantly easier while strengthening an organisation's long-term preparedness and resilience.
Cybersecurity and hybrid threats
We continued the afternoon with an engaging and interactive presentation delivered by a guest speaker working as a Technical Program Manager at Microsoft. The session focused on digital security, cyber threats and the risks we face in the online environment.
Rather than simply presenting theoretical information, the workshop encouraged active participation and discussion. For example, we examined a phishing email and identified warning signs that could help us recognise a fraudulent message. Together, we spotted suspicious differences in the sender's email address, urgent or pressuring language, and techniques used by attackers to persuade recipients to disclose confidential information or perform potentially harmful actions.
The session was closely connected to the topic of hybrid threats that we had explored earlier, as cyberattacks and digital deception can form part of these complex threats. It was interesting to realise that preparedness is not limited to natural disasters or other physical emergencies. It is equally relevant to the security of our digital environment.
I found this topic particularly relevant to the everyday work of civil society organisations. Throughout our projects, we regularly handle personal data, important documents and financial information, while maintaining continuous communication with international partners. Moreover, we frequently receive phishing emails ourselves, meaning that digital threats are far from being merely theoretical risks for us. This is why digital awareness and the application of basic cybersecurity practices are essential elements of responsible and secure project management.
One of my main takeaways was that protecting ourselves against digital threats is not solely a technological issue. The human factor is just as important: awareness, critical thinking and the ability to recognise warning signs before taking action.
Day four – Digital resilience: a study visit to Oracle
On the fourth programme day, we took part in a special study visit to Oracle in Málaga, one of the world's leading technology companies. Oracle provides cloud services, database technologies and enterprise IT solutions, making it an excellent place to explore digital resilience from a technological perspective.
During the visit, we primarily focused on data security, business continuity and disaster recovery. We discussed how secure our data really is when stored in digital systems, what happens in the event of an unexpected system outage or a major disaster, and which technological solutions can help ensure service continuity.
We also explored the topic through real-world examples. These included the large-scale collapse of Spain's electricity system in 2025, which caused significant disruption across the country, as well as the Revolut service outage in 2026. These situations clearly illustrated how dependent we have become on digital infrastructure and how quickly a technical failure can develop into a much wider problem.
I found it particularly interesting to learn about two important disaster recovery metrics: RTO (Recovery Time Objective) defines the target maximum time within which a system or service should be restored following a disruption. RPO (Recovery Point Objective) defines the maximum acceptable amount of data loss, expressed as a period of time. These concepts helped us understand that disaster recovery is not simply about whether a system can be restarted, but also about how quickly it can be restored and how much data may be lost in the process.
Another particularly exciting topic for me was Oracle's partnership with the Red Bull Racing Formula 1 team. As the team's title partner, Oracle supports its operations with cloud technologies and data analytics solutions. We gained insight into how these technologies can contribute to race strategy development, simulations and performance optimisation.
We even had the opportunity to try a Formula 1 simulator, where we could compare our lap times with Max Verstappen's. Without a doubt, this was one of the most memorable and entertaining moments of the visit for me!
The most important lesson from the study visit was that digital preparedness is not only about storing data securely, but also about how quickly and with how much data loss we can restore our operations after an unexpected event. Although the technological solutions presented at Oracle operate on a much larger scale than those typically used by NGOs, the underlying principles are relevant to us as well. Regular backups, secure storage of important documents and planning recovery procedures in advance can all contribute to strengthening the digital resilience of our projects and organisation.
After the insightful study visit, we had free time for the rest of the afternoon, giving us the opportunity to explore Málaga. Sightseeing was a welcome break after the intensive professional programme, allowing us to discover the atmosphere, culture and landmarks of one of Andalusia's most important coastal cities. Once again, this highlighted one of the special aspects of Erasmus+ training courses: alongside professional development, we can discover new places and gain valuable cultural experiences.
Day five – Sharing experiences, future plans and saying goodbye
On the morning of the fifth programme day, we participated in a Learning Space Dynamic, a participant-led learning session. What made this activity special was that we were responsible for shaping the learning process ourselves. We had the opportunity to present the work of our organisations, share successful practices, methods or strategies, and draw inspiration from each other's experiences.
I was very happy to take advantage of this opportunity. Throughout the previous days, I had gained so many new ideas and insights that I began looking at our previously implemented Erasmus+ projects from a different perspective.
I decided to present one of the practical activities from our Waves of Sustainability youth exchange project: building a DIY water filter. In the original project, the activity primarily focused on water pollution, water protection and sustainability. However, during the training, I realised that the same method could offer new opportunities when approached from the perspective of crisis preparedness.
During my presentation, I explained how the activity could be further developed so that participants would not only learn the basic principles of water filtration, but also reflect on the challenges of accessing safe drinking water during a natural disaster or other crisis. In a future Erasmus+ project, the activity could even be combined with a more complex simulation exercise, in which young people would have to work together to find solutions with limited resources. We will share more about this idea and its potential development in a separate article soon!
For me, this was one of the most enjoyable sessions of the entire training. It was particularly inspiring to discover how an activity from one of our previously successful projects could take on a completely new meaning in a different thematic context. Not only did I have the opportunity to share my own ideas, but I also learned a great deal from the good practices presented by other participants.
Evaluation, Youthpass and final reflection
In the afternoon, our focus shifted towards concluding the training, evaluating what we had learned and exploring future opportunities. Together, we reflected on the experiences of the previous days and considered how we could apply the knowledge gained within our own organisations.
As part of this process, we developed follow-up plans to help ensure that the knowledge acquired during the training would not remain merely a personal experience, but would lead to concrete improvements and new initiatives. We also explored different Erasmus+ opportunities.
Another important topic of the afternoon was Youthpass, which supports the identification, documentation and recognition of learning outcomes acquired through Erasmus+ youth projects. Once again, we explored the competencies through playful and interactive activities, reflecting on the areas in which we had developed, the skills we had gained and the insights we were taking home.
Interestingly, I even managed to learn something new in this area! I became familiar with the concepts of Professional Development Activity (PDA) and Training and Cooperation Activity (TCA), as well as the fact that assessing learning outcomes in professional development activities can differ from the framework we are used to in youth exchanges. While youth exchanges use the Youthpass framework based on the eight European key competences, during the session we also explored a different framework consisting of nine competence areas focused on professional development.
This was particularly useful for me because I already work regularly with the Youthpass methodology when organising youth exchanges, but this time I discovered another approach relevant to my own professional learning. All of this reinforced my belief that Erasmus+ projects are not only about the knowledge we gain, but also about our ability to recognise and reflect consciously on our own learning process. Youthpass supports this process and encourages us to apply what we have learned in the future.
We could hardly have imagined a more beautiful setting for the final moments of the training. We gathered on the beach, in the warm light of the setting sun, for one last reflection circle, sharing our thoughts, feelings and most meaningful experiences from the previous days.
It was a truly special moment for me. Only a few days earlier, we had arrived from different countries, mostly as strangers. By the end of the training, we had gained countless shared experiences, new knowledge, inspiring ideas and friendships.
As the sun slowly disappeared below the horizon, we brought a truly meaningful and unforgettable journey to a close. It would have been difficult to imagine a more beautiful ending!
Professional development and cultural experiences
Alongside professional development, the beautiful location of the training provided countless memorable experiences and opportunities to recharge. Benalmádena offered the perfect environment to discover local culture, gastronomy and natural beauty while learning.
Every morning, I enjoyed watching the sunrise during my walks along the beach. During the day, I had the opportunity to try delicious local dishes. After lunch, I sometimes went for a swim in the sea with fellow participants, while on other occasions I went running along the coast. In the evenings, I admired the beauty of the setting sun.
These small yet special moments made my time there just as memorable as the training itself. I feel incredibly fortunate that, thanks to the Erasmus+ programme, I was able not only to develop professionally, but also to discover new places, experience different cultures and meet wonderful people.
None of these experiences and opportunities would have been possible without the support and dedication of the organisations and people behind the programme.
I would therefore like to express my gratitude to Kaptárkő Természetvédelmi és Kulturális Egyesület for giving me the opportunity to participate in this training course and continue my professional development.
Special thanks go to Gabi, Lina and Joanna for their tremendous effort and thoughtful organisation, which made this wonderful training possible.
I hope to put the knowledge and experiences I have gained into practice in the work of Kaptárkő Association, contributing to the continued development of our organisation.
Once Erasmus, always Erasmus!
Beyond professional development, one of the greatest values of this training was the international connections and friendships we formed. We hope these relationships will continue through future joint Erasmus+ projects and further cooperation.
A képzés az Európai Unió Erasmus+ programjának támogatásával valósult meg. (Projektazonosító: 2026-1-RO01-KA151-YOU-000390817) // This training course was funded by the European Union through the Erasmus+ Programme. (Project ID: 2026-1-RO01-KA151-YOU-000390817)
Ha szívesen olvasnál más résztvevők élményeiről és tapasztalatairól is, keress rá Facebookon és Instagramon az #erasmusplus és #prismaeu hashtagekre! // If you'd like to read more about other participants' experiences and reflections, check out the #erasmusplus and #prismaeu hashtags on Facebook and Instagram!
Galéria · Gallery
A fotókra kattintva azok teljes méretükben megtekinthetők. Click on the photos to view them in full size.
